|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1754 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 ... 1741-1754 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Velicu, Mihai 1991. február folyamánA diáklapok változatlanul jelentkeznek, erre példa a Képződmény, a Benedek Elek Tanítóképző (Székelyudvarhely) "hébe-hóba megjelenő diáklapja" vagy a KHM, a Mikes Kelemen Líceum /Sepsiszentgyörgy/ kiadványa, ugyanezen középiskola lapja volt még a Fogak és a Pepita, no meg a Vándorló Iskola, a líceum alkalmi kiadványa. A KFT és a Tintaszósz a Kölcsey Ferenc Líceum /Szatmárnémeti/ diáklapjai voltak, de az eredeti című: "...?" lap is az ő érdemük. Nehéz lenne összeszámolni hányfajta diáklap jelentkezett ebben az évben. Közöttük volt a Kobak, a Mircea Eliade Líceum /Segesvár/ lapja, a MÁG, a Márton Áron Líceum /Csíkszereda/ diáklapja, ez később Ergo néven látott napvilágot, a Garabonciás, az Ipari Iskola /Szilágysomlyó/ lapja, a Gaudeamus, a Mihai Eminescu Líceum /Nagyvárad/ lapja, a Guguc, az Elméleti Líceum /Zilah/ diáklapja, a Gyorsuló Idő tudományos diáklap /Áprily Lajos Líceum, Brassó/, ugyanezen intézmény diákjai szerkesztették a Visszhang címűt is, a Haladjunk, a Bethlen Gábor Líceum /Nagyenyed/ lapja, az Isa, a Nagy Mózes Líceum /Kézdivásárhely/ lapja, a Kavics és az egy számot megért Tégla az Ady Endre Líceum /Nagyvárad/ lapja, a Stafilokópé a Salamon Ernő Líceum /Gyergyószentmiklós/ kiadványa és a Stafilokópé karácsonyi melléklete, a Kópé Mellén/k/let/t/.0. július 13.Nem engedünk az egységes Székelyföldből – Közvita Bálványoson Románia regionális felosztásáról„A mai találkozó után meggyőződésem, találunk egy olyan megoldást, amely minden fél számára kielégítő és a legkevesebb feszültség árán megvalósítható” – nyilatkozta tegnap Bálványoson Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a Románia regionális átszervezéséről tartott közvitán. Majd minden hozzászólásában elismételte: döntés még nem született, de Románia modernizációja, fejlődése miatt szükséges az átalakítás, és azon igyekeznek, hogy minden itt élő számára biztosíthasson az állam „egy minimális civilizációs szintet”. Nem maradt előtte titokban az itt élők véleménye sem, s bár a házigazda megyei önkormányzat Bálványosra „rejtette” a közmeghallgatást, legalább kétszázan megjelentek. A Kovászna, Maros és Hargita megyéből érkezett politikusok, polgármesterek, önkormányzati képviselők – pártállástól függetlenül – megfogalmazták, a székelység bármilyen törvényes eszközzel megvédi szülőföldje egységét. Székely zászlók fogadták Székely zászlókkal díszített falvakon áthajtva érkezett csütörtök este Liviu Dragnea Bálványosra, Oltszemen, Málnáson, Mikóújfaluban és Bükszádon több mint kétszáz lobogót tűztek ki házaikra a helyiek, hogy jelezzék a miniszterelnök-helyettesnek: Székelyföldön jár. Tömeges megnyilvánulásra a helyszín nem adott lehetőséget, de mint-egy tucatnyian – az EMNP, SZNT, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői – felsorakoztak a konferenciaterem bejárata előtt, felirataik négy nyelven hirdették a bukaresti vendégnek: Székelyföld egységes régió! A bejárat előtt hatalmas székely zászlóval álló bélafalvi Boldizsár Bélával szót is váltott Dragnea, „Nem akarjuk, hogy szétdarabolják Székelyföldet” – mondotta Boldizsár, mire érkezett a miniszterelnök-helyettes szellemesnek szánt válasza: „majd Teleormanhoz csatoljuk”. „Azt meg végképp nem akarjuk, ott túl sok az analfabéta, most jöttek ki a statisztikák” – replikázott Boldizsár Béla. S mintha ez adta volna meg a hangot, a teremben oldott, nyílt, sokszor kemény véleményeket megfogalmazó párbeszéd zajlott. A beszélgetés moderátora, Vasile Dâncu, a közmeghallgatás, az általuk kezdeményezett közvita lényegére hívta fel a figyelmet: helyben akarnak tájékozódni, az itt élők véleményére kíváncsiak, hogy „ne a Bukarestben politizáló magyarok hozzák meg a döntést a Bukarestben politizáló románokkal”. Itt most döntések nem születnek, és ez nem egy politikai összecsapás, hanem lehetőség egymás véleményének, álláspontjának megismerésére. Megértették a Bálványosra vezető nagyon rossz út üzenetét is, és meggyőződése, ha korábban megtörtént volna a regionális átszervezés, ez az út nem így nézne ki – mondotta. Erős medve, ravasz róka Házigazdaként Tamás Sándor Székelyföldet mutatta be, kivetített képekkel illusztrálva, hogy tájainkon a medve is otthon érzi magát, jó a levegő, ez a borvizek hazája, egy régió, amelyet szorgalmas emberek laknak. Egy újabb központosítás tanúi vagyunk, s közben azért kell rettegnünk, hogy ravasz szándékkal (egy róka jelent meg a kivetítőn) fel akarják számolni megyéinket. Ajándékként székely népviseletbe öltözött babákat, szilvapálinkát és egy, a három magyar megyét jelképező kerámiaedényt adott át Liviu Dragneának. A róka–medve hasonlat nem hagyta nyugodni a vendégeket, Dâncu azonnal közbeszúrta: a medve lehet erősebb, de a mesékben a ravasz róka gyakran legyőzi, és Dragnea is ezzel indította felszólalását (miután magyarul is elmondta: Jó napot!), ő régi vadász, sok rókát lelőtt, kevésnek sikerült őt legyőznie. Hogy oldja a hangulatot, egy előző este hallott történetet is elmondott: a Konstancáról Bálványosra üdülni érkezett vendégek férfitagjait késő estig hiába várták haza asszonyaik, s végül az egyik feleség az erkélyen helyezkedett el urát lesve. Egyszer rettenetesen kiabálni kezd: medve, medve... mire rászól az egyik helybeli: asszonyom, ha én Konstancára utazom, nem állok ki a teraszra kiabálni, hogy hajó, hajó... Populista szándékbemutató Liviu Dragnea bő negyven percben ismertette a kormány szándékait, prezentációja első fele a decentralizáció fontosságáról szólt, arról, mennyire fontos, hogy a döntéshozatal Bukarestből helyi szintre kerüljön. Jóformán ki sem ejtette azt a szót, hogy régió, megyékről, helyi önkormányzatokról szólt, populista közhelyeket sorakoztatott fel arról, miként akarják megkönnyíteni az emberek számára az ügyintézést, több hatalmat adni a helyi választottaknak (nem véletlenül, a teremben főleg polgármesterek, helyi és megyei választottak kaptak helyet). Térképeket mutatott be, nyilakkal színesítve, igazolandó nyolcmegyés elképzelésük létjogosultságát, ám ezek az ábrák azt sugallták, holnap a ma elmondottak ellenkezőjét is bizonyítani lehet velük. Kevés konkrétumot, de annál több jó szándékot igyekezett tükrözni. Székelyföld régiót akarunk A székelyföldi magyarság álláspontját Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ismertette: sok mindenben közös az elképzelésünk, decentralizációt akarunk mi is, az ország modernizálását, a jelenlegi „szklerózisos rendszer” felszámolását – mondotta. Felidézte, hogy a sokak által „nem létezőnek” nevezett Székelyföld „nem létező” lakói harcoltak annak idején Mihai Viteazul mellett, s róluk is szól a Gyulafehérvári Nyilatkozat, amely szerint „az új Román Állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak”. Vázolta a fejlesztési régiók eddigi működésére vonatkozó adatokat: a lakosság 70 százaléka vesztese lett ennek a megoldásnak, és konkrét számokkal oszlatta szét azt a mítoszt, hogy Székelyföld a legszegényebb megyék közé tartozna. Bemutatta azt is, ha a Közép Régió hat megyéje ebben a felállásban marad, akkor a három székely megye jelentős összegeket veszít az európai alapokból, külön régióban lakosonként 170 euróval több jutna nekik (összesen 180 millió euró), mint a Közép Régióba tartozva, ahol továbbra is mindent lefölöz Szeben, Brassó, Fehér megye. Decentralizációt akarunk, Kovászna, Maros és Hargita megyéből álló fejlesztési régiót, Marosvásárhely központtal, harmadik lépésként pedig azt, hogy ez a régió közigazgatási státuszt nyerjen – hangsúlyozta Antal Árpád, és szavait a terem hosszas vastapssal jutalmazta. Határozott vélemények A bemutatók után a párbeszéd következett, aki szólni akart, megtehette, Vasile Dâncu mindenkinek megadta a lehetőséget. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere a távol eső régióközpontok okozta nehézségekre hívta fel a figyelmet, s kimondta kere-ken, mi itt, Székelyföldön nem akarunk még egy fölénk rendelt közigazgatási szintet, azt szeretnénk, ha saját dolgainkról mi dönthetnénk. Péter János, az SZNT alelnöke átadta Izsák Balázs elnök nyílt levelét, amelynek legfontosabb részleteit kicsit később Kulcsár-Terza József fel is olvasta. Nem sokat köntörfalazott Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei elnöke: mi székelyek vagyunk, nem románok, nem akarunk egyebet, mint ami más európai kisebbségeket is megillet, és ezért minden törvényes eszközzel harcolni fogunk, annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben folyamatosan átvertek, becsaptak bennünket. Klárik László, az RMDSZ háromszéki szenátora arra hívta fel Dragnea figyelmét, hogy decentralizációról beszél, de egyelőre semmit nem tudni arról, melyik minisztérium milyen hatásköröket hajlandó átadni. A Néppárt háromszéki elnöke, Benedek Erika pedig annak is hangot adott, hogy nemcsak önálló régiót, de autonóm Székelyföldet akarnak az itt élők, és átadta a pártja regionális elképzeléseit tartalmazó dokumentumot. A magyar fiatalok álláspontját Demeter Ferenc tolmácsolta. Hol vannak a román lányok? Szót kaptak a románság képviselői is: egy marosvásárhelyi ügyvéd, egyetemi tanár azt magyarázta el, hogy azért képviselte a prefektúrát a Hargita megyei zászló elleni perben, mert a románság jelképei nem kaptak helyet a lobogón, majd hosszasan fejtegette, nem akarnak egy, a sztálinista Magyar Autonóm Tartomány-szerű képződményben élni. Politikai döntésre van szükség, de a kormánynak figyelnie kell arra, meddig megy el a kompromisszumokkal – figyelmeztette a miniszterelnök-helyettest. Ioan Lăcătuşu azt részletezte, milyen nehéz a románok helyzete Székelyföldön, mennyire nem kapnak támogatást a mindenkori kormányoktól, s panaszát megfejelte azzal is, hogy lám, itt a vendégeket fogadó lányok között sincs egyetlen román népviseletű. Dragnea erre csak annyit mondott: miért nem hoztak egy román lányt, biztos nem akadályozta volna meg senki. Lăcătuşu sértetten távozott a teremből. Kinek jó és kinek rossz? A felszólalásokra Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tette fel a pontot: le kell végre számolni azzal a tévhittel, hogy ami jó Székelyföldnek, az rossz Romániának, és ami rossz Székelyföldnek, az jó az országnak. A normális együttélés jelképeként felkérte Ioan Lăcătuşut, hogy ősszel együtt látogassanak el óvodákba, ahol ő románul olvasna fel Creangă-meséket, Lăcătuşu pedig magyarul tolmácsolhatná Benedek Elek történeteit. „Ez lenne a normális együttélés, egymás tisztelete” – mondotta – „s akkor megszűnnének azok a problémák, amelyek 1921 óta meghatározták életünket”. Ő is nyíltan kijelentette: autonómiát akar Székelyföldnek, ezt nem titkolja, s felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét a regionális nyelvek fontosságára: egy térségben, ahol jelentős nemzeti közösség él, nyelvének hivatalossá kell válnia, azonos rangúvá az állam nyelvével. A hozzászólások sorát a házigazda polgármester Daragus Attila zárta, ő is a rossz útra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen körülmények között nem kihasználhatóak a térség rendkívüli adottságai. Dragnea és Dâncu egyaránt elégedetten nyilatkozott a lezajlott eszmecseréről, igyekeztek megnyugtatni az itt élő románokat, hogy az ő álláspontjukat is figyelembe veszik, s felhívták a magyarság képviselőinek figyelmét: ha annyira jó az, amit akarnak, erről meg kell győzniük az itteni román közösséget is. „Azt szeretném, ha Grama képviselő úr jönne az önök javaslatának támogatójaként Bukarestbe, és őt Lăcătuşu úr kísérné” – mondotta Dragnea. A sajtótájékoztatón már sok újdonság nem hangzott el, a miniszterelnök-helyettes megkerülte az etnikai régióra, autonómiára vonatkozó kérdéseket, meglepő talán csak az a kijelentése volt, hogy meggyőződése, őszre, mire elkészül a regionális felosztás tervezete, kialakul az az álláspont, amely minden felet kielégít. Lapunk kérdésére, hogy miért dugták el a vitát Bálványosra, hisz mindenütt a megyeközpontok adtak ennek helyet, csak mosolygott, maga sem érti, ezt Tamás Sándorék szervezték ilyenformán, bizonyára azt akarták, hogy végigjöjjön ezen az úton. Egyébként megígérte, lesz pénz a felújítására. Zászlótörvényt is ígért Liviu Dragnea bejelentette: a kormány elé terjeszt egy jogszabálytervezetet, amely törvényes lehetőséget teremt a helyi hatóságok számára saját zászló elfogadására. „Egy alapvető elv, hogy a saját zászlót ki lehessen tűzni közintézményekre, polgármesteri hivatalokra, megyei tanácsokra, illetve a helyi hatóságoknak alárendelt intézményekre”, hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, kijelentve, azt akarja, mielőbb „elfogadjuk ezt a jogszabályt, amely szabályozna egy olyan területet, amely megmagyarázhatatlan módon maradt szabályozás nélkül. Így egyfelől megteremtené a törvényes lehetőségét annak, hogy a helyi hatóságok saját zászlót fogadjanak el, másfelől néhány minimális szabályt rögzítenénk”, ezek között a zászló méretét, kitűzését említette. Izsák Balázs SZNT-elnök nyílt levele Liviu Dragneának A Székely Nemzeti Tanács elnöke levele elején a ma is érvényes jogszabályt, az 1968-as 2-es számú törvény 3. cikkelyét idézi, amely értelmében a „megye városokból és falvakból tevődik össze – amelyek az ország területi-közigazgatási megszervezésének alapegységei – a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális kapcsolatainak és hagyományainak a figyelembe vételével.” Felhívja a figyelmet, hogy e jogszabállyal összhangban jött létre annak idején a magyar többségű Hargita és Kovászna megye, s most a régiósítás során fel akarják rúgni azokat az elveket, amelyeket még Nicolae Ceauşescu sem mert elvetni. Hivatkozik és részletesen idézi azokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyeket Románia is ratifikált, s melyek ugyanezen elvek mellett állnak ki. Leszögezi, „a régiósítás kérdése kisebbségi jogokat érint, és ezáltal nemzetközi együttműködés tárgya, és európai biztonságpolitikai kérdés is egyben!”, s hangsúlyozza: „Önnek is tudatában kell lennie, hogy nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni az egy tömbben élő 700 000 székely akaratát, akik nem értenek egyet a kormány régiósítási tervével, és akik kifejezték azt az akaratukat, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió”. „Végül biztosítom Önt, hogy mi, székelyek nem fogjuk engedni szülőföldünket a hozzá nem értés és a gyűlölet prédájává tenni, ha kell, a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megőrizzük” – zárja Liviu Dragneának címzett nyílt levelét Izsák Balázs. Farkas Réka Háromszék Erdély.ma 0. szeptember 23.Nem lesz roma emléknapElutasította tegnap a szenátus azt a törvényjavaslatot, amely a romák felszabadításának emléknapjává nyilvánította volna február 20-át. A törvényjavaslatot Nicolae Pãun, a Pro Európa Romapárt képviselője nyújtotta be. A felsőház emberjogi bizottsága még kedvezően véleményezte a javaslatot, ám a szenátus 37-13 arányban, 12 tartózkodás mellett leszavazta azt. A javaslat értelmében az oktatási tárcának be kellett volna vezetnie az iskolai tantervbe a cigányok romániai rabszolgaságának időszakát. Emellett a minisztériumnak, valamint a helyi önkormányzatoknak saját forrásból kellett volna nyilvános megemlékezéseket és egyéb, kapcsolódó kulturális rendezvényeket szervezniük az emléknapon. A tervezet vitája során Puiu Hasotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora arról beszélt: bár egyetlen nemzet vagy nép ellen sem érez ellenszenvet, nemmel szavaz a jogszabályra. Ezt követően arról kezdett értekezést, miért is nem pejoratív vagy sértő a cigány megnevezés használata. A politikus rámutatott: a szó a bizánci időkből származó görög kifejezés, ami annyit jelent, mellettünk élő idegen. Azt is hozzátette, hogy ugyanez a megnevezés a magyar, a német, a francia, a portugál és a spanyol nyelvben is létezik. Éppen ezért úgy vélte, Ion Iliescu államfősége idején a parlament hibát követett el, amikor megszavazta, hogy a közösség hivatalos megnevezése a továbbiakban cigány helyett roma legyen. Hasotti rámutatott, a történelmi hagyomány szerint egyetlen nemzetet sem kell másképp megnevezni csak azért, mert ezt akarja. Ezt követően azt próbálta elhitetni a hallgatósággal, hogy a románok nem felelősek a két román fejedelemségben élő cigányság rabszolga sorba vetéséért. Mint kifejtette, a cigányok a 13. században, a tatárjárás idején érkeztek Románia területére, ezek rabszolgáiként. Sőt szerinte olyan esetek is ismertek, amikor maguk a cigányok kérték, hogy rabszolgaként szolgálhassanak, mikor nem tudták visszafizetni adósságaikat. Ekkor tért rá a kezdeményezés bírálatára, amelynek alapjául nyelvészeti kérdéseket kezdett boncolgatni. Álláspontja szerint a romák felszabadításáról való megemlékezésről esik szó, miközben cigányokat szabadítottak fel. Emellett a megemlékezés kifejezés használatát is bírálta, mondván: ehelyett az ünneplést kellett volna használni, hiszen a pozitív dolgokat megünnepelni szokás, megemlékezni a negatív eseményekről szoktak. Radu Berceanu, a Demokrata-Liberális Párt szenátora emlékeztetett: a cigány megnevezés módosítása az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének határozata alapján történt, amely azonban nem nyugszik tudományos alapokon. Románia ugyanakkor azért ültette gyakorlatba az új megnevezést, hogy megtegye az első lépéseket az európai uniós csatlakozás felé. Ugyanakkor ő is megerősítette: nem lehet romafelszabadításról beszélni, mivel nem a romákat szabadították fel, hanem a cigányokat. Cigány rabszolgaság: román specialitás Európában Európában egyedülálló módon a román fejedelemségekben a cigányok nagy része a 19. század közepéig rabszolgasorban élt. Nyugati szerzők elsősorban gazdasági okokra vezetik vissza a cigányok rabszolgasorba vetését. Fraser angol történész szerint a 14. század végén a fejedelemségek közvetítő kereskedelmi jelentősége háttérbe szorult, csökkentek a kolostorok és a bojárok bevételei, s a cigányok értékes mesterségek birtokában (patkolókovács, lakatos, bádogos) jelentős gazdasági szerepre tettek szert. Nomád életmódjuk miatt nem voltak megbízhatóak, ezért munkaerejük biztosítása végett szolgasorba vetették őket, s kijelentették, hogy minden olyan cigány, aki nem tartozik valamilyen úrhoz, az állam tulajdona. A rabszolga-tulajdonosok érdekeit drept þigan, azaz „cigányok fölötti jogok” védték, melyek teljhatalmat adtak nekik rabszolgáik felett. Viorel Achim román történész szerint a rabszolgaság már létezett a fejedelemségek létrejöttét megelőzően is, mivel az ezredfordulót követő évszázadokban a kelet-európai népek körében szokás volt pogány hadifoglyaikat rabszolgaként tartani. A rabszolgatartás hagyományát a románok közvetlenül a tatárok társadalmi rendszeréből örökölték. Mikor a cigányok a fejedelemségek területére érkeztek, a rabszolgaság ott már működő intézmény volt. A helyi társadalomtól eltérő jövevényekkel úgy bántak, mint a szintén idegen tatárokkal, s miután ez utóbbiak beolvadtak, a cigányok lassan „kisajátították” ezt a társadalmi intézményt. Ezt jelzi, hogy a 16. századra a cigan szó egyenlő lett a rabszolgával. Az egyre erősödő külső és belső nyomás hatására a moldvai államtanács 1855. december 22-én megszavazta „a rabszolgaság megszüntetéséről, a megváltás szabályozásáról szóló és a felszabadított cigányok adózását előíró törvényt”, melyet Petre Mavrogheni és Mihail Kogãlniceanu dolgozott ki. Ezt követően 1856. február 20-án kihirdették a „Havaselve fejedelemség törvénykönyve az összes cigányok felszabadítására” nevezetű törvényt. A felszabadított rabszolgák volt tulajdonosainak az állam kárpótlást fizetett, ugyanakkor letelepedési kötelezettséget írtak elő a még nomád cigányok számára. Megközelítőleg 250 ezer embert emeltek jogi szempontból az ország(ok) polgárainak sorába. Forrás: toriblog.Blog.hu. Krónika (Kolozsvár) 1990. január 18.Mihai Sora oktatási miniszter jan. 18-án kelt 9252. számú rendelkezésével engedélyezte, hogy hazatelepülhetnek a nemzetiségi tanárok. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Ceausescu idején kényszerből román vidékekre helyezték a magyar nemzetiségű tanárokat.1990. január 20.A diktatúra szorításában a cenzúra több könyv megjelenését megakadályozta. Az Erdélyi Fiatalok folyóiratot bemutató kötetet kinyomtatták 5000 példányban, kiadása mellett foglalt állást Domokos Géza és Demény Lajos. Azonban Koppándi Sándor és Szilágyi Dezső ellenezte a kiadást, emiatt Mihail Dulea aláírta a bezúzási végzést. Azonban a nagyváradi nyomda vezetői nem küldték zúzdába a köteteket, így most a könyvesboltokba kerülhet az Erdélyi Fiatalok. Az évek során a cenzúra miatt betiltott könyveket most Index- tiltott könyvek szabadon felirattal fognak megjelenni, több mint ötven kötetről van szó. /H. Szabó Gyula: "A Holnap bekövetkezett". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./1990. február 14.Dokumentumot közölt a Romániai Magyar Szó, Király Károly Erdélyi Kálmán álnéven adott helyzetképet az elnyomott erdélyi magyarság helyzetéről 1981 márciusában. Példákkal mutatta be a nehéz helyzetet. A katonaköteles fiatalok lépten-nyomon a nemzeti diszkrimináció számtalan formájába ütköznek: nem használhatják egymás közt sem anyanyelvüket, nem írhatnak levelet magyarul, a magyar fiatalokat román vidékre viszik a katonaság idejére. A magyar végzős orvosokat, tanárokat Moldvába, Olténiába, román vidékre helyezik. A román tannyelvű osztályokba kényszerített magyar tanulók egymás között sem beszélhetnek magyarul. Nagyváradon az új igazgató megfenyítette a személyzetist: az üzemben nem lehet több magyar mint román. Sürgősen hozatni kell román munkásokat. Nagyváradra az utóbbi évtizedekben 25 ezer románt telepítettek be. Ugyanez történt Marosvásárhelyen Magyar városokban /Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda/ egész utcákat, főtereket, magyarlakta negyedeket bontottak le. Helyükbe tömbházakat húztak fel és románokat költöztettek be. Az 1977-es népszámlálásnál minden kérdésnek volt kódszáma, kivéve a nemzeti hovatartozás rubrikáját. Vegyes házasságok esetében nem írták magyarnak a családtagokat. Romániában a 2 milliós cigányságból 260 ezret ismertek el, a többit beírták románnak. A több mint 2 milliós magyarság a népszámlálás szerint 1,7 millió fő, hasonló a helyzet a többi nemzetiségnél is. A népszámlálás kérdőívet Bukarestbe szállították, az adatokat onnan közölték a helyi szervekkel. Nagysármáson például 1200 magyart tartanak nyilván. A református egyház nyilvántartásában 2300 magyar szerepel. Önkényesen tehát ennél a településnél 1100 magyart megfosztottak nemzetiségétől. Emiatt nincs magyar iskola Nagysármáson, de a környéken sem. 1980-ban a magyar tanulók 50 százaléka kénytelen román nyelven folytatni tanulmányait. A líceumi tanulóknak csak 30 %-a tanulhat anyanyelvén, noha például Marosvásárhely lakóinak 70 %-a magyar. A marosvásárhelyi Bolyai Líceumban az 1980/81-es tanévben 70 magyar IX. osztályba felvételizett tanulót áttettek a román osztályokba, mondván, csak két magyar osztály indulhat, noha 4 osztályra való tanuló sikeresen felvételizett. 1945 óta 1,5 millió románt hoztak be Erdélybe. Van sok megalkuvó magyar vezető, például Hajdu Győző, az Igaz Szó folyóirat főszerkesztője. A magyarság több "képviselője", mint Gere Mihai, Fazekas Ludovic, a Kovászna megyei első titkár, Nagy Ferdinand, Szász Iosif, a Hargita megyei első titkár, Cseresznyés Béla, Korondi Stefan, Coppándi Sándor, Fejes Juliu, Furó Gyula, Hegedüs Béla funkcionáriusok, akik közül egyesek magyarul sem beszélnek, de mind karrierista nemzetárulók. Velük szemben van a többség, akik vállalják magyarságukat. Sokan vállalnak meghurcoltatást, lelki tortúrát /Zsuffa Kálmán sepsiszentgyörgyi lakos, Jenei Tamás bákói református lelkész, Király Károly és mások/, egyesek életüket is áldozták /Szikszai Jenő tanár/. Céltudatos kiállással sikerült kiharcolni egy-egy osztályt, Takács Lajos és Nagy Géza professzorok, Kovács Zoltán festőművész, Gáll Ernő szerkesztő, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Benkő Samu, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Bálint Tibor írók a Központi Bizottsághoz címzett tiltakozó táviratokkal elérték, hogy a kolozsvári piarista, 400 éves múltra visszatekintő középiskolát ne számolják fel egészen. /Erdélyi Kálmán (Király Károly): Hangok és vészhangok Erdélyből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., 14./1990. március 11.Egy román tanár /Gruie Piticar/ nyílt levelet intézett Mihai Sora oktatási miniszterhez, a moldvai csángók ügyében. Leírta, milyen lehangoló volt moldvai csángó falvakban tanítani: a gyermekek nem értették a román tanítási nyelvet, egymás között magyarul beszéltek. Ezen változtatni kell: "Hogyha magyarok, kapjanak magyar iskolákat. Hogyha elmagyarosított románok, alkossanak számukra különleges tankönyveket?" /Gruie Piticar tanár, Gh. Doja Általános Iskola, Bacau megye: Nyílt levél Mihai Sora tanügyminiszter úrhoz. = Keresztény Szó (Kolozsvár), márc. 11., 5. sz./1990. április 7.A Grupul pentru dialog social nevű csoport, a 22 című lap kiadója megbeszélést szervezett a nemzetiségi kérdésről. A résztvevők megállapításaiból olvashatunk ízelítőt. Lőrincz László: a hetvenes évek Erdély "gyarmatosítását", elrománosítását jelentették, megtervezett százalékarány szerint kellett évente vagy ötévente növelni a románok számát. Mihai Sora közoktatásügyi miniszter: a román közösség sajnos nem hiszi, hogy a magyarok valóban csak iskolákat akarnak. Radu Popa történész: kétmillió embernek joga van saját egyetemhez. Gálfalvi Zsolt: "a románokba húsz éven át betáplálták faji felsőbbrendűségük, jóságuk, intelligenciájuk stb. mítoszát, miközben mi többiek ázsiai jövevényekké lettünk lefokozva." Pavel Campeanu: Erdély gyarmatosítása tény, de visszacsinálni már nem lehet, az erdélyi problémát nem a magyarok, hanem a Vatra Romaneasca kreálta. /Olló rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7., átvette az Ifjú Fórumból./1990. május 2.A bukaresti Egyetem téri tüntetők egy csoportja /köztük Dumitru Minca, a tiltakozó megmozdulások egyik szervezője/ éhségsztrájkot kezdett, amelyet addig akarnak folytatni, amíg nem teljesül az a követelésük, hogy minden volt kommunista funkcionáriust tiltsanak el a választásoktól. - A tüntetők Mihai Chitac belügyminiszter távozását követelték. /MTI/1990. május 18.Mihai Sora közoktatási miniszterhez írt nyílt levelet három iskolaigazgató és egy tanfelügyelő /Pál Ferenc, a Mikes Kelemen Líceum, Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium, Erdélyi László, a 3. Számú Ipari Líceum igazgatója és Tulit Ilona tanfelügyelő/, arra reagálva, hogy az utóbbi hónapokban a Kovászna megyei magyar pedagógusokat alaptalanul megrágalmazta a sajtó és a televízió. Kérik, hogy névtelen feljelentés alapján ne indítsanak vizsgálatot, a kivizsgálások eredményét tegyék közzé minden olyan fórumon, ahol a vádak elhangzottak. /Nyílt levél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 18./1990. május 29.Az RMDSZ tiltakozást juttatott el Iliescu elnöknek, Petre Roman miniszterelnöknek és Mihai Sora oktatási miniszternek a kormányfő által aláírt 521. sz. határozattal kapcsolatban, amely korlátozza a nemzetiségi oktatás lehetőségeit. Az RMDSZ kéri a határozat felfüggesztését, hozzátéve, hogy annak kidolgozásában nem vett részt, a tervezetet nem juttatták el a kisebbségi szervezeteknek. A határozat olyan kereteket ír elő a kisebbségeknek, amelyek elmaradnak a kisebbségi oktatás diktatúrabeli kereteitől. /Az RMDSZ Elnökségének közleménye. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29., Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./ Balázs Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke Tiltakozunk! címmel részletezte a határozat kisebbségellenes részeit. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./1990. június 15.Románia elnöke a miniszterelnök javaslatára jún. 14-én felmentette Mihai Chitac vezérezredest belügyminiszteri tisztségéből és Doru Viorel Ursut, a bukaresti katonai törvényszék elnökét nevezte ki belügyminiszternek. /Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./1990. július 4.A Tanügyminisztérium magyar nemzetiségi osztálya nyilatkozatot adott ki /aláírói: Demény Lajos, Tüdős István, Gergely László és Murvai László/ arról, hogy egyes vezetők önhatalmú intézkedésekkel újabb nemzetiségi összetűzéseket próbálnak kierőszakolni. Erre hoznak példákat: a/ Adrian Motiu államtitkár felelősségre vonja az illetékes szerveket a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceumban végbemenő "borzalmas események" miatt. A kivizsgálás nem talál semmilyen törvénybe ütköző cselekményt. b/ A tanügyminisztériumi és parlamenti közös küldöttséget "magánszemélyek" megakadályozták, hogy elvégezzék feladatukat, majd kitoloncolták őket Maros megyéből. c/ A Bolyai Líceumban csalással vádolták a román vizsgákat, de kiderült, a vád alaptalan. d/ A marosvásárhelyi Bolyai Líceumot februári miniszteri határozattal szept. 15-től önálló magyar líceumnak nyilvánították, ennek ellenére a meglevő román osztályok számát tovább növelték. e/ Az anyanyelvi felvételi vizsga jogát Mihai Sora tanügyminiszter áprilisi körlevele megerősítette, a máj. 12-i 521-es kormányhatározat ezt szentesítette, ennek ellenére mindezt egy minisztériumi körlevél érvénytelenítette. Csak a nemzetiségi osztály fellépése nyomán sikerült a törvénytelen körlevelet visszavonatni. f/ A Maros megyei tanfelügyelőség több, a minisztérium által engedélyezett magyar osztály megnyitását nem engedi. g/ Minisztériumi határozat engedélyez hét magyar egészségügyi osztályt, de ezt néhány megyei tanfelügyelőség nem hajtja végre. Miniszterelnöki jóváhagyásra volt szükség, ezután is igyekeztek akadályokat gördíteni. h/ Adrian Motiu államtitkár 49/A.M.M. leirata érvényteleníti Demény Lajos miniszterhelyettes rendeleteit és szigorú felelősségrevonást követel. A felsoroltak miatt a minisztériumi magyar nemzetiségi osztálya csak törvényes úton hozott határozatokat fogad el. /A Tanügyminisztérium magyar nemzetiségi osztályának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./1990. július 27.Mihai Lupoi volt román idegenforgalmi miniszter a svájci sajtóban júl. 25-én ismertetett nyilatkozatában azzal vádolta Iliescu elnököt, hogy a hatalomra kerülését követő hetekben újjá akarta szervezni a politikai rendőrséget. Lupoi, aki februárban lemondott tisztségéből, majd Svájcban menedékjogot kért, elmondta, hogy miniszteri kinevezésekor Iliescu megbízta azzal, hogy szervezze újjá a román felderítő szolgálatot. Lupoi hamarosan tudatára ébredt annak, hogy Iliescu újjá akarja éleszteni a politikai titkosrendőrséget, Lupoi szembeszegült ezzel. A titkosrendőrség új tagjai nekikezdtek kartotékokat készíteni az ellenzékiekről, és ellentüntetéseket szerveztek. Lupoi febr. 6-án lemondott, ezután több gyilkossági kísérletet szerveztek ellene, júniusban kétszer is őrizetbe vették. Ezután döntött úgy, hogy elhagyja hazáját. Júl. 5-én érkezett Svájcba, ahol menekülttáborban lakik. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./1990. október 28.Temesváron okt. 26-28-a között emberi jogi konferenciát rendeztek külföldi szerveztek részvételével. Az emberjogi konferenciát a Heinrich Böll Alapítvány keretében létrehozott Romániai Emberi Jogi Bizottság szervezte. Hat szakcsoportban zajlottak a megbeszélések. Nicolae Gheorghe a cigányellenességről beszélt, ismertette a Mihai Kogalniceanu községben október elején végrehajtott cigányellenes pogromot. A magyar kisebbség helyzetéről Borbély Imre tartott előadást. /Emberjogi konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15., A Hét (Bukarest), nov. 22./ A nemzetközi bizottság tagjaként érkező temesvári díszpolgár, Doru Braila feltartóztatása a határnál óriási felháborodást keltett. A marosvásárhelyi RMDSZ azzal a kéréssel fordult a konferenciát rendező Temesvár Társasághoz, hogy terjesszék a bizottság elé a hat marosszentgyörgyi letartóztatott ügyét. Az a bűnük, hogy márc. 20-án Marosszentgyörgyön megpróbálták feltartóztatni a görgényvölgyi, másodjára Marosvásárhelyre igyekvő "békés tüntetőket". /Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./1990. november 8.Több ellenzéki csoportosulás /köztük a Temesvár Társaság, a brassói November 15 Egyesület, a Társadalmi Dialógus Csoport/ megalakította a Polgári Szövetséget /Alianta Civica/. Az aláírók között van Ana Bladiana, Doina Cornea, Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Petre Mihai Bacanu, Octavian Buracu, Gabriel Liiceanu, Alexandru Paleologu, Mihai Sora, Stelian Tanase, Radu Enescu és Marian Munteanu. A Polgári Szövetség nov. 8-án sajtóértekezleten ismereti céljait. /Megalakult a Polgári Szövetség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./1991. január 25.Az Adevarul Harghitei /Csíkszereda/ jan. 25-i száma Kincses Elődöt Szaddam Husszeinhez hasonlította /G. Mihail: Hic jacet lupus!/1991. január 29.A szenátusban Vasile Ion szenátor, Buzau megyei orvos interpellált, követelve Kincses Előd ügyvéd elleni eljárás megindítását. A szenátor azt állította, hogy Kincses Előd aktívan részt vett az 1990. márciusi eseményekben, nyíltan buzdította a magyar lakosságot erőszakos románellenes cselekményekre. Kincses Előd a felelősségre vonás elől Magyarországra menekült és ott kiadott egy könyvet Marosvásárhely fekete márciusa címmel, melyet a Népszabadság közölt folytatásokban. Másnap Markó Béla szenátor intézett interpellációt, tiltakozva a Front-csoport beadványának uszító hangneme ellen. A sorozatos megfélemlítések miatt ezer és ezer Maros megyei magyar hagyja el lakhelyét és az országot. Bizonyítékok vannak arra, hogy Kincses Előd pozitív szerepet játszott a marosvásárhelyi eseményekben, ennek ellenére többször halállal fenyegették és más magyar nemzetiségűekkel együtt őt is diszkreditálni akarják. Markó Béla kérdést intézett a kormányhoz és a főügyészhez: A marosvásárhelyi jelentésből kitűnik, hogy a rendőrség azonosíthatta volna az igazi vétkeseket, beleértve a rendőrség, a hadsereg egyes tagjait is. Miért mellőzték a Maros megyei RMDSZ által előterjesztett dossziékat? Miért nem vizsgálták ki Ioan Judea ezredes és Ioan Scretiu tartalékos ezredes, volt megyei alelnök és mások szerepét a marosvásárhelyi eseményekben? Miért bízták a vizsgálatot a helyi szervekre, amelyek maguk is szerepet játszottak a történtekben? Ezután Mihail Iurcu szenátor Tőkés László püspök ellen interpellált, kifogásolva, hogy a püspök néhány nap múlva Budapesten, a Várban beszédet fog mondani az erdélyi művészek kiállításának megnyitóján. Miért járult hozzá a kormány ahhoz, hogy újra elhagyja az országot , hátha megint az ország érdekei ellen fog beszélni? Iurcu szenátor a továbbiakban tiltakozott az ellen, hogy Tőkés László könyvét /Temesvár ostroma 1989, Budapest, 1990/ mégis behozták az országba. /Béres Katalin: Három interpelláció a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29., Markó Béla interpellációja: Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./1991. január 31.Máramarosszigeten jan. 27-én éjjel provokáció történt, a főtéren álló Ioan Mihail de Apsa szobor nyakába egy máltai lovagrendet szimbolizáló keresztet tettek és egy fordítva állított magyar kokárdát. Az RMDSZ máramarosi vezetősége nyilatkozatban ítélte el ezt a provokációt. Apsa a két nép együttélésének szószólója volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Erre emlékezett a Máramarosszigeti Napló hetilap az elmúlt év során. A provokációval éket akarnak verni a két nép közé, hasonlóan ahhoz, ahogy 1990. márc. 10-én az Eminescu utcai iskola Petőfi domborművét meggyalázták. /Mazalik Alfréd: Elhibázott Provokáció. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31., a Máramarosszigeti RMDSZ nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./1991. február 3.Dec. 3-án a magyar parlamenti küldöttség Bukarestben találkozott a Hargita-Kovászna jelentést készítő parlamenti különbizottsággal. Mihai Teodorescu, a bizottság elnöke azt hangsúlyozta, hogy nem vizsgáló, hanem kihallgató bizottságról van szó. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./1991. február 12.A román parlamentben a magyar-jugoszláv fegyverüzletet felhasználták magyarellenes hangulatkeltésre. Mihai Iurcu szenátor azt kérdezte, hogy milyen intézkedéseket tervez a kormány az esetleges magyar fegyverrejtegetők felkutatására. /MTI/1991. február 14.A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ dec. 14-én Sepsiszentgyörgyön tartotta első közgyűlését, ahol megvitatták és elfogadták az alapszabályt és a programot. Ismertették a szövetség küldötteinek Mihai Golu tanügyminiszterrel dec. 10-én folytatott tárgyalását, amikor ismételten kérték az anyanyelvű oktatás jogainak tiszteletben tartását, hangsúlyozottan a történelem és a földrajz anyanyelven történő oktatását. A közgyűlésen megjelentek az RMDSZ Országos Elnöksége, az egyházak, a Magyar Középiskolák Országos Szövetsége /MAKOSZ/, a Tanügyminisztérium, továbbá a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának képviselői. A szövetség megválasztotta az eddigi ideiglenes vezető tanács helyébe lépő új vezetőséget. /Elnök: Lászlófy Pál (Csíkszereda), alelnökök: Matekovits Mihály (Arad), Pál Zoltán (Kolozsvár) és Nedeczky László (Brassó). /Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./1991. május 31.A Securitate, a régi-új román titkosszolgálat változatlanul merényleteket követ el emigránsok ellen, nyilatkozott Dorin Tudoran emigráns író a Washington Times máj. 31-i számában, őt is megfenyegették, Ion Culianu chicagói egyetemi tanárt a múlt héten ismeretlenek agyonlőtték, miután fenyegető telefonokat kapott. - Mihai Pacepa elmondta a lapnak, hogy a legtöbb újonnan kinevezett román nagykövet a titkosszolgálat embere. /MTI/1991. június 8.Romániában egyre szaporodnak a cigányellenes megmozdulások. 1990 elejétől 1991 tavaszáig több mint húsz településről kergették el a cigányokat, felgyújtották lakásaikat. 1990. okt. 9-én Mihai Kogalniceanu falu /Konstanca közelében/ lakossága a helyi cigányokra támadt, négyet félholtra vertek és felgyújtottak 32 cigánylakta házat, a rendőrök mindezt tétlenül szemlélték. 1991. ápr. 7-én Bolintin Deal faluban /Bukaresttől 22 km-re/ felgyújtottak 22 cigányházat, kettőt feldúltak, a cigányokat elüldözték. Máj. 7-én 32 cigány visszatért, de a helybéliek botokat, fejszéket ragadva újra elüldözték őket. A rendőrség mindezt nem akadályozta meg. A következő napokban a közeli Bolintin Vale és falvakból is elüldözték a cigányokat. /Haller István: A cigánykérdést megoldják. Romániai pogromok anatómiája. = Beszélő (Budapest), jún. 8./1991. július 10.Borbély László, az RMDSZ Maros megyei elnöke reagált Kincses Előd levelére. A főügyész - szóban - cáfolta, hogy Kincses Előd ellen vizsgálat indult. A Maros megyei RMDSZ 53 oldalas angol nyelvű dokumentációt küldött el az európai fórumokhoz Kincses Előd ártatlanságáról, Markó Béla szenátor pedig interpellált Kincses Előd ügyében, de kitérő választ kapott a főügyésztől. Verestóy Attila Ulpiu Mihai Popa Cherecheanu legfőbb ügyészhez írt levelében kérte, tisztázza Kincses Előd ártatlanságát, ez különösen fontos a sajtóban megjelent gyalázkodó cikkek miatt. /Borbély László: Válasz egy levélre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10., Verestóy Attila: Levél Románia Legfőbb Ügyészéhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./ Kincses Előd levele: 672. sz. jegyzet. Markó Béla interpellációja: Béres Katalin: Három interpelláció a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29., Markó Béla interpellációja: Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./1991. július 12.Háromszéken az idei 1750 kilencedikes helyből 1230 jut magyar tanulóknak, szigorúan betartva, hogy a nyolcadikosok fele kerülhet középiskolába. A krónikus tanítóhiányt sikerült enyhíteni, az idén 90-nel több hely lesz a tanítóképzőkben, így sok képesítés nélkül tanító is szakképesítést szerezhet. A minisztérium jóváhagyta a középiskolák magyar elnevezését, végre hivatalosan is felvehették Gábor Áron /Kézdivásárhely/, Kőrösi Csoma Sándor /Kovászna/, Mikes Kelemen /Sepsiszentgyörgy/, Baróti Szabó Dávid /Barót/, Bod Péter /Kézdivásárhely/, Nagy Mózes /Kézdivásárhely/, és Puskás Tivadar /Sepsiszentgyörgy/ nevét. Az a rendelet, hogy románul kell tanítani a történelmet és földrajzot, azt jelenti, hogy tovább folytatódik román tanárok betelepítése Székelyföldre. Ráadásul ez a minisztériumi határozat alkotmányellenes. Nekünk nincs történelmünk? tette fel a kérdést Kovács András, hozzátéve. "Csak annyit kérünk, amit a moldáviai oktatásügyi miniszter, aki az orosz és a román nép történelmének elválasztásáról beszélt. A Mihai Viteazul román tannyelvű líceum /Sepsiszentgyörgy/ öt kilencedik osztályt kapott, holott nincs annyi román gyermek. Ezek szerint tovább tart a más megyékbeliek behozatala. Magyar részről sérelmezik, hogy a szakoktatás az összes iskolában románul folyik. /Kovács András: Tanügyi kérdések Kovászna megyében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 12./1991. július 16.Szoborállítók címmel írt Magyari Lajos a Háromszék megyében felállított szobrokról. A hetvenes években Kőrösi Csoma Sándor két szobra került köztérre, az egyik Kovászna főterére /Jecza Péter alkotása/, a másik Csomakőrösre /Orbán Áron munkája/. Sepsiszentgyörgyön állították fel Gábor Áron szobrát, mellszobrot kapott Lázár Mihály. Szobotka András egész alakos Dózsa szobra Dálnok közepére került. A községi út elágazásánál megtiltották, hogy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet Dálnokra, Dózsa György szülőfalujára. Gábor Áron "ágyús" szobrát, Nagyvarjasi Oláh munkáját úgy kellett "hazalopni" Nagyváradról, mert az egykori tüzérakadémia előtt álló szobor először a Kőrösvidéki Múzeum kertjébe, majd szinte a szeméttárolójába került. Viszontagságos volt a véceri 1848-49-es emlékoszlop sorsa: ledöntötték, újra felállították, végül sok küzdelem árán ma is áll Tornai András műve. Márkosfalván Barabás Miklós szobra áll, Csernátonban pedig - amúgy félillegálisan - talapzatra került Bod Péter és Végh Antal mellszobra. Román szobrokat helyeztek el Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön a román katona emlékművét, majd a Mihai Viteazul szoborcsoportot. 1989 után a magyar szobrok rongálása következett: meggyalázták a fehéregyházi Petőfi-emlékművet, teljesen tönkretették az erdődi Petőfi-emlékművet, Kovásznán - több ízben - olajfestékkel mázolták be Kőrösi Csoma Sándor szobrát, a vandál támadások nem kímélték a Bolyaiak marosvásárhelyi szobrát, a Kölcsey-emléktáblát, összetörték a magyar személyiségek nevét viselő iskolatáblákat, magyar és román templomokat gyújtottak föl. Nemrég azt követelte a Vatra Romaneasca, hogy Erdélyben le kell rombolni minden olyan műemléket, szobrot, amely sérti "a román nép méltóságát". Mindennek ellenére a megyében új szobrokat állítottak, Zabolán a Mikó Imre-mellszobrot /Petrovits István műve/, Nagyajtán Kriza János szobrot /Jecza Péter műve/. /Magyari Lajos: Szoborállítók = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./1991. augusztus 28.A bukovinai románok Mihai Eminescu Társaságának elnöke, A. Cernova asszony elmondta, hogy levélben kérik a román nyelv nemzeti nyelvként történő elismerését. Bukovina lakosságának 20 %-a /200 ezer fő/ román. /BBC román nyelvű adás, aug. 28./1991. október 1.Okt. 1-jén tárgyalta a marosvásárhelyi törvényszék a gyilkossági kísérlettel vádolt Cseresznyés Pál és Barabás Ernő perét. Cseresznyés Pál elismerte, hogy 1990. márc. 20-án részt vett Marosvásárhelyen a tüntetésen, a magyarság jogai érdekében. Délután a baltákkal, botokkal felfegyverzett görgényvölgyi románok áttörték a kordont és a fegyvertelenül tüntető magyarokra támadtak. Akkor ő is elmenekült, majd kerítésdarabokat magukhoz véve visszatértek, akkor Cseresznyés a földön fekvő Cofariu Mihailába belerúgott. Cseresznyés bocsánatot kért a bántalmazott személytől és vállalta, hogy az okozott kárt megtéríti. Cofariu libánfalvi lakos elmondta, hogy márc. 18-án a pap figyelmeztette őket, hogy Marosvásárhelyen nagy problémák lesznek. Cofariu márc. 20-án azt hallotta, hogy a magyarok fellázadtak, Erdélyt akarják, ezért érkezett századmagával Marosvásárhelyre. A városban fejbeverték, másra nem emlékezett, saját korábbi vallomásaira is. A védelem szóvá is tette ezt a szelektív emlékezést. /(bodolai): Cseresznyés Pál a törvényszék előtt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2., Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./1991. október 10.Az 1990. márc. 19-20-i marosvásárhelyi véres események után azonnal elindított magyar és cigányellenes hajsza minden bizonnyal egyedülálló fejezetként íródik majd be a hazai és talán a nemzetközi jogtörténet krónikájába. Arra ugyanis ritkán van példa, hogy a támadókból lesznek a vádlók, állapította meg Tófalvi Zoltán A marosvásárhelyi kirakatper című összefoglalójában. A tragikus összetűzések után az ügyészség nem szervezőkre, a felbujtókra volt kíváncsi, holott perdöntő bizonyítékok voltak arra, hogy a Vatra Romaneasca rendelte azokat az autóbuszokat, melyek a görgényvölgyi felfegyverzett és leitatott románokat hozták Marosvásárhelyre, mégis a magyar és cigány résztvevők elítélésére helyezték a legfőbb hangsúlyt. Ilyen háttérrel indult a Cseresznyés Pál elleni tárgyalássorozat is. A perben tanúk egész sora jelentette ki, hogy márc. 20-án nem is láttak görgényvölgyieket, hanem a felfegyverzett /!/ magyarok támadtak a békésen tüntető románokra. Mihai Cofariu pedig Marosvásárhelyre jött megvédeni rokonait az Erdélyt elfoglalni készülő magyaroktól. A nemzetközi jogban nemigen fogadják el a videokazetta alapján történő azonosítást, Cseresznyés Pált és távollétében Barabás Ernőt ez alapján azonosították. A márciusi események után az ügyészség 35 dossziét állított össze, közülük 31-ben magyar, illetve cigány nemzetiségű a vádlott. A másik négy ügyben semmi sem történt, mert az ügyészség szerint a gázolók egyetlen esetben sem hibásak, hanem az áldozatok a bűnösök. Marosvásárhelyen okt. 4-én folytatódott Cseresznyés Pál pere. Egyre inkább körvonalazódik, hogy az ügyészség és a bíróság olyan kirakatpert akar, amely örök figyelmezetőként megmarad a város emlékezetében. A védőügyvédek kérték Cofariaunak a marosvásárhelyi és bukaresti orvosi látlelete közötti különbség felülvizsgálatát. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi kirakatper. Ismét előre megírt forgatókönyv? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 10./ (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
